Hűvös, de napsütéses áprilisi szombat reggel köszöntött Pittsburghre. A konyhából áradó, frissen pörkölt kávé illata láthatatlan kézként simogatta végig a hálószobát a résnyire nyitott ajtón keresztül. Jim jólesően nyújtózott, majd a várakozás izgalmával lökte le magáról a takarót. Köntöst kapott a vállára, lábát papucsba bújtatta, s közben azon kapta magát, hogy a 11-es csatornán hallott új számot fütyörészi. The Beach Boys… persze, hogy az! – villant be az agyába. Szórakozottan kocogott le a lépcsőn, a verandára sietett az újságért, majd a konyha felé vette az irányt, a kávé illata csalogatta.
Gondolatai már az új „jövevény” körül forogtak – ma volt a nagy nap. Szinte megszámolni sem tudta, hány hétvégét áldozott arra, hogy a ház minden szeglete készen álljon. Ruth persze nem győzte emlegetni, hogy túlzásba viszi a készülődést, de ő hajthatatlan maradt, minden apró részletnek tökéletesnek kellett lennie.
Lehörpintette a gőzölgő kávét, amit Ruth készített ki, gondosan. Everybody’s gone surfin’, Surfin’ U.S.A… – egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből – morogta magában. Gyorsan átfutotta a sportrovatot, és elégedett biccentéssel nyugtázta, hogy délután valóban a helyi baseball csapat meccse vár rá, ahová megígérte Jay-nek, az örökké kíváncsi fiának, hogy elkíséri. Na, az utolsó simítások – gondolta, és elindult a pince felé vezető lépcsőn.
Ahogy felkapcsolta a villanyt, a pince megtelt fénnyel. A levegőben vibrált az a sűrű, elektromos feszültség, ami a nagy pillanatokat szokta megelőzni. Jim gyengéden végigsimította a memóriakártyák hűvös felületét. Minden a helyén. A vastag tápkábel, mint valami megvadult óriáskígyó tekeredett a padlón, hogy aztán eltűnjön a hatalmas szekrény méretű szerkezet mögött. Ellenőrzött pár csatlakozót, meggyőződött a szalagolvasó és a klaviatúra hibátlan működéséről. Már csak egyetlen mozdulat választotta el a pillanattól, amikor életre kel. Mély lélegzetet vett, majd elfordította a főkapcsolót. A pince megtelt halk, bizsergető zümmögéssel és finom kattogással, ahogy a katódsugárcsövek lassan felizzottak. Átkattintott néhány kapcsolót a vezérlőpulton, és megszületett az Electronic Computing Home Operator – az ECHO IV, az első okosotthon vezérlő.
1966. április 16-án kelt életre az első otthonvezérlő központ.
Adja magát, hogy ezen a napon ünnepeljük az okosotthonok és az épületautomatika napját.
Nem véletlen tehát, hogy a Smart Living Week utolsó napjának április 16-át választottuk.
Mit tervezünk április 16-ra?
Tökéletes alkalom a következő partnertalálkozónkra – és természetesen egy meetupra is!
A partnertalálkozó – szokás szerint – zártkörű, csak a VIP partnereknek szól. Viszont a 16.30-kor kezdődő meetupra téged is szeretettel várunk!
Nemcsak a felvételét szeretnéd meghallgatni a kerekasztal beszélgetésnek? Feltennéd kérdéseidet vagy megosztanád saját tapasztalataidat? Szívesen találkoznál hozzád hasonló okosotthon rajongókkal?
Discover more from Okosotthon Blog
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
